Csendalapú mesterség

„Hozd ki a kecét” – mondja Józsi bácsi az egyik barátjának, Andornak nem sokkal érkezésünk után a bajai Duna-parton. Andor befordul az udvarra, és kisvártatva kicipel egy nagy méretű eszközt, amely első látásra a papírsárkány és a halászháló szerelemgyerekének tűnik. A kece alakja az A betűt idézi: fakeretes, faragott téglákkal és lócsontokkal súlyozott háló. Ha ránéz az ember, megnyílik az idők kútja. Egy olyan eszköz, amely évezredekkel ezelőtt is ugyanígy nézhetett ki. A folyómeder fenekére süllyesztik a ladikból, és az alj­zatban megbújó, ott keresgélő halakat van hivatva foglyul ejteni. A kece a kisszerszámos (vagy kiseszközös) halászat egyik emblematikus eszköze a milling vagy a vetőháló mellett. A kisszerszámos halászat szerepel a szellemi és kulturális örökségeinket tartalmazó nemzeti jegyzékben, ami szép és üdvös dolog, mindamellett középtávon minden jel szerint halálra van ítélve. Többek között azért, mert a halászati törvény értelmében jelenleg csak hobbitevékenységként végezhető, hivatásszerűen nem. Ebből megélni sosem volt könnyű, ma pedig egyenesen tilos. Amit nem könnyű megérteni, és az efölötti értetlenségem nehezen múlik.